Legenda Antikvárium

Ez a gyűjtemény folytatása első sorozatomnak, a Hajdani muzsikusoknak (Musiciens d'autrefois). A cikkek nagy részét annak az átmeneti korszaknak szenteltem, amelyben modern zenénk érzésvilága, esztétikája és formája kibontakozott. Eléggé általános jelenség a történelemben, hogy rendszerint nem a legnagyobb művészi egyéniségek a jövendő úttörői. A J. S. Bachok sokkal magasabban állnak köruk fölött, semhogy közvetlen hatással lehetnének rá, kívül esnek a századon, ragyogásukat csak távolból lehet érzékelni. Az új áramlatok megindítói a Telemannok, a Hassék, a mannheimi szimfonikusok. Megkíséreltem itt új életre kelteni Telemannt; majd elmondom, milyen csodálattal és szerettel viseltetem Hasse iránt.
Roppant igaztalanul bántak ezekkel a mesterekkel. Életükben talán túlzott volt a dicsőségük, de a feledés, ahová azóta zuhantak, kétségtelenül még túlzottabb. Az eszmék ébresztői, mint Telemann és a "mannheimiek", ritkán érnek rá az elmélyülésre. Vaktában szórták a magot. Legyünk hálásak nekik a gyümölcsért, amit ma szüretelünk. Ne kívánjuk tőlük az ősz tökéletes érettségét, hiszen ők voltak a szeszélyes és termékeny tavasz. Adjuk meg mindenkinek a maga osztályrészét. A 18. század első felében élt újító muzsikusoké elég szép: ők törtek utat Mozartnak és Beethovennek.